Család

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk...mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

Iskola délután 4-ig: az országgyűlés előtt az oktatási törvény

Három éves kortól napi 4 órás óvodakötelezettséget vezetnek be, lesz mindennapos testnevelés és az általános iskolában legalább délután négyig órákat kell tartani - ezek a legfontosabb változások, amelyek a kormány által benyújtott köznevelési törvényjavaslatban szerepelnek. A javaslat szerint a nyári vakáció legalább hatvannapos kell, hogy legyen, a tankötelezettség 16 éves korig tart, a pedagógusok életpályamodellje pedig 2013. szeptember 1-én léphet életbe.  Az osztálylétszámok minimumát és maximumát is tartalmazza a javaslat.

Családi sorozat

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

 

©Neo 2011 neo-1980-@hotmail.com

Az ember bármerre néz gondterhelt arcokat lát. Félig lesütött szemek, merengő tekintetek jellemzik az utcák nyüzsgő forgatagát, országszerte. Nem jó kilépni a házból. Ritkán lehet látni mostanában mosolyt a magyar emberek arcán.  Főként a magyar családanyák és családapák arcáról tűnt el a gondtalan, derűs mosoly, és váltotta fel a kényszerű, általában gyermekeik megnyugtatására felvett erőltettet vigyorgás, melyet mi felnőttek már jól meg tudunk különböztetni. De a gyermek csak azt látja, hogy minden rendben van, anya apa boldog, és mindenük megvan…

Közben pedig a szülők tekintetében ott a rettenet: vajon miről kell még lemondaniuk, ahhoz hogy gyermekeiket képesek legyenek tisztességgel, egészséges felnőtté nevelni, vagy, hogy hó végén is ételt tudjanak eléjük tenni.

Kétségtelen, hogy a legtöbbet a családoktól vesz el az állam. Minden megszorító intézkedés az ő rovásukra megy. Leginkább ők isszák meg a levét minden ésszerűtlen döntésnek, amit a felelőtlen politikusok meghoznak. A gyerekek egyelőre még nem éreznek semmit, hiszen anya apa mindenről lemond azért, hogy szeretett gyermekeik ne érezzék a válságot, a megszorításokat, és ne szenvedjék hiányát semminek.

De vajon meddig bírják ezt erővel a szülők?

Vajon miért őket sanyargatja az állam?

Tekintsünk el az átlagon felüli családoktól, ahol a szülők például a versenyszférában ügyeskednek, vagy a politikai pályán tetszelegnek havi több száz ezres bérért. Ők a szerencsés helyzetűek, egy szűkebb réteg.

A családok nagy többségét viszont egyre jobban nyomorba taszítja a magyar kormány.

Különadókat vezettek be, emelik a jövedéki adókat, és túlvállalják az államadósság törlesztését is, a dolgozó nép kárára. Egyre többet vesznek el a bérből, miközben a pénz vásárlóértéke is rohamosan csökken. A hitelek törlesztő részletei egekbe szöktek.  Egyelőre csak a devizásoké, de majd jön a többi, hiszen a bankok a különadókat az ügyfeleiken fogják bevasalni előbb vagy utóbb.

Az élelmiszer és egyéb ’gyártói’ különadókat is szintén a lakosság fogja megfizetni.

A jövedéki adó és Áfa emelések szintén a lakosság pénztárcáját csapolják meg.

Vagyis szinte mindenki kilábal a válságból, csak egyedül a magyar nép, a magyar átlagcsaládok fulladnak bele a gondokba.

De miért a dolgozó népet kell sanyargatni?

Hol van a logika a döntések mögött?

A magyar átlag családnál már nem ritka, hogy gondot okoz az, hogy mit tegyenek az asztalra a gyerek elé hónap végén. És nem azért, mert anya apa felelőtlenül szórja a pénzt!(Nyilván vannak ilyen esetek is, de ez éppolyan ritka, mint a gazdag magyar család)

A szülők lemondanak lassan már mindenről, mert a gyerek nem szenvedhet hiányt semmiben. A gyerek növekszik. Ruhát, cipőt kinövi gyakran. Iskoláztatni kell. stb. Ha beteg, akkor gyógyszereket kell venni, amik nem olcsók, és támogatás sem jár rájuk.

 Közgazdasági nobel díjat érdemelnének lassan az átlagbért kereső szülők.

Most viszont eljött a pont, ahol már lassan nem lesz miről lemondani.

Mi lesz? Legfeljebb ritkábban esznek a szülők. Több munkát már nem tudnak vállalni, mert ha napi 24 órában dolgoznának az is kevés lenne és természetesen lehetetlen is, hiszen a kormány akkor újabb adókat vezetne be. Talán a levegő adót is,mert aki többet dolgozik és keményebben az több levegőt is elhasznál, több co2-t bocsát ki stb.. stb….

Nem hiába ügyeskednek a magyar családok. Például az apa kimehetne melózni külföldre. De akkor fel kell rúgni az itthoni munkahelyet. Miből él a család amíg a külföldi munkából jövedelem lesz? Honnan lenne tartaléka egy mai átlagbérből élő családnak ahhoz, hogy egy hónapot fizetés nélkül átvészeljenek?

Néhányan megteszik, kölcsön kérnek például, ha szerencsések. Ezzel azonban széthullik a család, de legalább megélnek. Viszont boldogtalanok lesznek, nem csak anya és apa, de immár a gyermekek is.

Az itthon maradó szülők, családfenntartók viszont sziszifuszi helyzetben vannak, egyre többet dolgoznak, egyre kevesebb pénzért, ami egyre kevesebbet is ér… Ráadásul ezek a szülők egyre jobban legyengülnek fizikailag és lelkileg is. Lassan teljesen belebetegednek a magyar valóságba. A szülők gyakrabban veszekednek egymással. Idegesebbek, ingerültebbek, dekoncentráltak. Hibákat követnek el, szaporodnak a balesetek, nő a családon belüli erőszak, növekszik a gazdasági bűncselekmények száma stb..

És hová vezet mindez?

A magyar társadalom elveszíti a dolgozóit. Hiszen a legtöbb nemzeti jövedelmet megtermelő dolgozó a családot fenntartó szülőkből áll, merthogy ők azok, akik felelősséget vállaltak, akiknek ’muszáj’ dolgozni. És akiknek életerősnek kell lenniük, egészségesnek, mert ők alkotják a társadalom gerincét.

Ha őket sanyargatja a kormány, akkor előbb-utóbb összeomlik az egész gazdaság. Mert ezek az emberek nem sokáig bírják már. Lazítani kell azon a nadrágszíjon! Mielőbb! Vagy eljutunk oda, hogy a jövőben az 50-60 éves generáció egy idegileg, fizikailag, egészségileg összeomlott emberi roncsból áll, akiket a fiatal dolgozó rétegnek kellene eltartani. Csakhogy nem lesz ilyen réteg sem, mert akik tehetik elhagyják az országot, ugyanis ők is saját családot szeretnének alapítani, és ezt a mai Magyarországon csak kivételes helyzetbe került személyek tehetik meg  (vagy a felelőtlen emberek, akik csak a mára gondolnak, és akik utódai szintén állami gondoskodásra szorul(ná)nak majd). Azok  pedig, akik  nem tudják itt hagyni ezt az országot, inkább feketegazdaságban próbálkoznak majd, mert élni is szeretnének és nem csak gürizni, és szüleik sorsára jutni pár év után. Ha pedig lebuknak, akkor a feketén szerzett jövedelmükből félretett pénzen elhagyják ezt a süllyedő országot.

Vagyis a közeljövőben nem lesz miből eltartani a nyugdíjasokat. Nem lesz járulékot fizető dolgozói rétege a magyar társadalomnak. (esetleg hoznak külföldről munkásokat? Fél millió idegen ajkú embert?)

Ezt a jövőképet el lehetne kerülni egy ésszerűbb gazdaságpolitikával, ami nem a magyar nép ellen hoz döntéseket, hanem a magyar nép érdekében!

Nézzünk egy pozitív jövőképet.

Tegyük fel, hogy nem fizetnénk 2 évig az államadósságot. (Irdatlan nagy összegről van szó!)

Mi lenne, ha ezt a pénzt befektetné a kormány? Mi lenne, ha a magyar társadalomba fektetné be, annak felerősítésére áldozná ezt a tetemes összeget?

Mi lenne, ha 2 évig nem venné el a dolgozó emberek bérének 46%-át? Hanem csak a 16%át? (egy átlagos magyar család havonta kb. 60 ezer Ft-al több pénzből gazdálkodhatna)

Fél év alatt az emberek életkedve visszatérne. A dolgozó szülők kiegyensúlyozottabbak lennének. Egészségesebb ételekre is jutna, vitaminokra és ásványi anyagokra. A fizikai és szellemi képességeik javulnának. A családok nem hullanának szét. Erősebbek lennének, összetartóbbak. Tervezőbbek, és tettre készebbek lennének az emberek. Ugyanis mindezekhez pénzre van szükség, amit eddig elvett az állam egy olyan adósság törlesztésére, ami soha nem telik le a jelenlegi ütemben.

Viszont 1 év után a most feketén dolgozó rétegnek ’megéri’ legálisan munkába állni, és ezt maguktól látják majd be. Meglehet, hogy több pénz folyna be a 16%-okból az állami kincstárba, mint jelenleg a 46%-os levonásból.

1,5 év után a magyar társadalom gyermektelen rétege erős kedvet kap a gyermekvállalásra. Egy családbarát kormány irányítása alatt kiszámíthatóbb és biztonságosabb jövőkép áll előttük, amelyre bátran mernek családot alapítani.

24 hónap után az emberek már többet tudnak és mernek vásárolni, sokan ekkorra már tartalékot is felhalmoznak, amit a magyar bankokban kamatoztatnak. Ezáltal a gazdaság is stabilabbá válik, pozitívabb megítélést kap nemzetközileg. Azaz a külföldi befektetők szemében is vonzó ország lesz az őszintén boldog és mosolygós Magyarország. Aki ugyan papíron adós, de állampolgárai erősek, és boldogok!

Mi a kormány feladata, ha nem az, hogy a nép érdekeit szolgálja??!!

Ezzel szemben úgy tűnik a jelenlegi kormánynak egészen más céljai vannak. Nem a nép érdekében kormányoz, hanem ellene. De miért?

(NEO)

 

A cikkhez hozzászólhatsz a  fórumban. Írd le véleményedet, esetleg saját helyzetedet, javaslataidat.

 

 

 

 

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Wass Albert

Magyar valóság

Fórumok

 Gazdaság&Politika      Emberi sorsok      Ezoterika      Botrányok      Könyvek      Testi-Lelki egészség      Agykontroll      Erotika

MosolyCafé