Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer, vagy Google Chrome böngésző javasolt!
|
Emberi sorsok |
|
„Férfi és nő hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő férfit..." |
|
©Neo 2011 neo-1980-@hotmail.com |
|
Slim 21 éves feltörekvő zenei tehetség, DJ-ként dolgozik Zambiában. Barátnőt keres, mint bármelyik fiatal fiú az ő korában, azonban Slimnek ez sokkal nehezebb feladat, mint az átlagos srácoknak, ő ugyanis HIV fertőzött. A fiú édesanyjától kapta a betegséget, amelyről nem szívesen beszél, mert az emberek elítélik… |
|
Emberi sorsok az AIDS árnyékában - Szemfeltáró dokumentumfilm debütál az MTV-n |
|
Védd magad! |
|
Elsősegély kudarc esetén: 8 tanács, ami kihúz a gödörből, ha eret vágnál
Mindent beleadtál, amid csak volt, ám mégsem sikerült. Lehet szó munkáról, vállalkozásról, párkapcsolatról, iskoláról, művészi projektről, fellépésről, befektetésről, építkezésről, sportversenyről, gyógyulásról, fogyásról... az érzés ugyanaz: mindent, de mindent megpróbáltál, amit csak lehetett, mégis újra szembe kellett nézned a kudarccal. Tévedtél, csalódtál, koppantál egyszer, kétszer, háromszor, négyszer... és ötödszörre úgy érzed, nem vezet út feljebb. Nincsenek eszközök a kezedben, hogy kilépj a holtpontról, hiszen látszólag minden, ami te vagy, kevés a sikerhez. Szégyelled magad, félsz és szorongsz, hiszen nem látsz fényt az alagút végén.
Tizenhat éves koromban egy iskolai önismereti tréningen vettem részt, ahol az egymással versengő csapatokat "győztes" és "tanuló" csoportnak nevezték: senki sem lehet "vesztes", aki próbálkozik, hiszen elég bátorsága és ereje volt ahhoz, hogy próbálkozzon - a tapasztalatok pedig előbb-utóbb meghozzák a sikert. Amikor új kollégának kell megmutatnom a napi teendőket, gyakran látom a zavart az arcán egy-egy hiba elkövetése után: ilyenkor mindig elmondom, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Ha tehát hibázol, akkor az azt jelenti, dolgozol is. A munkának pedig mindig megvan a gyümölcse - még ha nem is könnyen és nem is azonnal hullik az öledbe.
Az egyetlen különbség a "lehetőség" és az „akadály” között a hozzáállásban rejlik. Mindig van újabb esély, bármikor újra kezdheted: a kérdés csak az, hogy megengeded-e magadnak, hogy túlnőj múltbéli kudarcaidon, és képes vagy-e elfogadni a jelen lehetőségeit. Igen, minden kudarc egy lehetőség arra, hogy megérts és elfogadj valamit, majd túl láss a korlátaidon.
Íme, néhány tipp, hogyan dolgozhatod fel a most még megsemmisítőnek tűnő vereséget:
Engedd el a múlt fájdalmát.
Ha összeomlik a világod, ne nyomd el az érzelmeidet, hanem éld meg a fájdalmat. Sírd ki magad, a probléma mélységétől függően éld meg a gyász időszakát: egy haláleset vagy egy kilakoltatás feldolgozása nyilván tovább tart, mint egy szakítás vagy egy sikertelen vizsga okozta rossz érzések.Ugyanakkor ügyelj arra, hogy ne vessz el a fájdalomban, ne lovald bele magad a dühbe, ne forralj bosszút, ne önts sót a gyógyuló sebre, ne kéjelegj az önsajnálatban és ne próbálj senkit zsarolni látványos szenvedéseddel. Lépj tovább, engedd el a múlt fájdalmait, hiszen a fenti viselkedésformák nem segítenek a gyógyulásban, hanem inkább még mélyebbre rántanak a fájdalom bugyraiban.
Ne feledd: a dolgok ritkán olyan szörnyűek, amilyennek tűnnek - és még ha valóban szívszaggatóak is, csodálatos lehetőséget hordoznak magukban a fejlődésre. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés számára utat nyissunk, először el kell engednünk a múlt fájdalmait. Amint ez megtörtént, máris olyan eszköz van a kezünkben, ami segít bölcsebbé, teljesebbé... tehát sikeresebbé válnunk.
Értsd meg a leckét.
Ugye te is találkoztál már olyan idős asszonnyal, akinek mindhárom férje iszákos volt és verte családtagjait, mint a répát? Joggal kérdezheted, hogy ha az első és második férfi alkoholista és agresszív volt, miért választott a nő harmadszorra is ilyen társat maga mellé minden eddigi szenvedése ellenére.
Az igazság az, hogy épp annyiszor futunk bele egy problémába, ahányszor nem tanulunk belőle: az esély viszont mindig ott van, hogy felismerjük a hibánkat és változtassunk a dolgok állásán. Amíg azonban képtelenek vagyunk azonosítani saját belső hiányainkat, másra hárítjuk a felelősséget és csak sodródunk az árral, addig a probléma újra és újra meg fog találni bennünket - csak esetleg más lesz a neve.
Tedd félre a negatív énképet és a pesszimizmust.
Amikor az ember mélyponton van, nem tolhatjuk az arcába a pozitív gondolkozás szükségességét, hiszen valószínűleg egy pofon lesz a válasz. Első lépésként a depresszióból kifelé vezető úton tehát nem "pozitív", hanem reális, megkönnyebbülést hozó gondolatokra van szükség.
A valóság egyszerű: a negatív gondolatok negatív eredményt hoznak, a pozitív gondolatok pozitívat. Minden siker egészséges, bátor hozzáállással kezdődik: nem volt még olyan zseniális alkotás, örömérzet vagy komoly sportteljesítmény a Földön, ami ne a fejben kezdődött volna. Igazából minden a fejben kezdődik - ennek megértéséhez nincs szükség elvont gondolkozásra vagy transzcendens hitre.
Vállalj felelősséget.
A legegyszerűbb dolog mást hibáztatni a kudarcunkért: a tanárt, a vizsgabizottságot, a főnököt, a munkatársakat, az exet, a szüleinket, a családot, a kormányt, az ellenzéket, a gazdasági helyzetet, a médiát, a szomszédot, a bankot, a biztosítót, az időjárást... Nem állítom, hogy mindebben nem lehet igazság, elvégre nem szigeten élünk. Ugyanakkor minden egyes gondolatunkért és cselekedetünkért elsősorban mi vagyunk felelősek, minden más felelősség ezután jön.
Ha nem vállalsz felelősséget az életedért, meg fogja tenni helyetted más, de abban nem lesz köszönet: kiszolgáltatott báb leszel, aki más kényére-kedvére ugrál, ahelyett, hogy a magad ura volnál.
Azzal foglalkozz, amin tudsz változtatni.
Érdemes azon keseregni, hogy esik az eső vagy tűz a nap? Nem, inkább találj hasznos és élvezetes elfoglaltságot magadnak, bármilyen legyen is az időjárás. Érdemes azért zokogni, mert vörös vagy és alacsony, ahelyett, hogy szőke volnál és magas? Nem, inkább fogadd el magad és hozd ki a lehető legtöbbet abból, ami megadatott (nincs csúnya nő, csak lusta). Van értelme azért bőgni, mert a szüleid nem neveltek belőled élsportolót vagy írattak kéttannyelvű iskolába? Nincs, inkább sportolj és tanulj nyelvet, és adj hálát minden képességedért, tehetségedért. Tehetsz te arról, hogy az exed Kis Eufrozinába szerelmes, nem beléd? Nem, soha nem lesz belőled Kis Eufrozina, a szerelem dolgaiba pedig senki ember fiának nincs beleszólása. Válj egyre jobb emberré, és várj türelemmel, amíg valaki azért fog szeretni, ami és aki vagy. Nem, nem baj, ha nem vagy tökéletes - senki sem az.
Az ember hihetetlen energiákat veszteget arra, hogy olyasmi miatt szenved, amin nincs hatalma változtatni - holott akad más ezer dolog, amin viszont igen. Első lépésként rögtön a hozzáállást említeném...
Tudd, hogy mit akarsz.
Mókuskerékké válik az életed, ha csak rohansz a vakvilágba, de fogalmad sincs, merre akarsz menni. Tudnod kell, mi az, ami fontos számodra az életben ahhoz, hogy konkrét lépéseket tudj tenni a cél érdekében. Mindenki másra született, mindenkinek más tehetségei, képességei és vágyai vannak az életben. Ügyelj arra, hogy ne másoknak akarj megfelelni, hanem a magad útját járd - persze ésszel, racionális mérleggel a hátad mögött.
Senkinek sem könnyű megtalálni az útját és bátran végigmenni rajta, akkor is, ha sötét, ijesztő és magányos ez az út. Itt nem segít a családi vagyon, a külső szépség vagy a népszerűség: neked kell rájönnöd mit akarsz. És ugyanígy neked kell végig ott lenned fejben, hogy ne add fel a legnehezebb időszakokban sem.
Légy konkrét.
A céljaid legyenek világosak és egyértelműek, hiszen csak így tudod elérni őket. Ne azt mondd, hogy "fogyni akarok", hanem légy konkrét: "öt kilót akarok fogyni karácsonyig", majd szakember segítségével állíts össze egy étrendet és egy edzéstervet a cél érdekében. Ha nem vagy konkrét, a cél el fog úszni...
Igyekezz rövid-közép- és hosszútávú célokat felállítani. Nyugalom, ezek nem kőbe vésett szabályok, hanem irányadó lámpások: nyilván több változtatásra és B tervre is szükség lesz.
Cselekedj, ne elmélkedj!
Az egyik legnagyobb akadály a siker felé vezető úton, ha hosszú időt töltünk elmélkedéssel, elveszünk a részletekben, és végül nem csinálunk semmit. Ha túl sokat filozofálunk, mielőtt megtennénk egy lépést, előbb-utóbb a kifogások is felbukkannak, amiért a, nem is érdemes lépni; b, úgysem lennénk képesek eredményt felmutatni. Ahogy telik-múlik az idő, egyre nehezebb lépni. éppen ezért miután mérlegeltük a lehetőségeket és aludtunk rá egyet, érdemes a cselekvés mezejére lépni.
Ne feledjük, kigondolni valamit mindig könnyebb, mint megvalósítani. Semmit nem tudunk azonban megvalósítani, ami nem él a fejünkben - lehetőleg minél pontosabb paraméterek mentén. Tehát: go, go, go, csináld, csináld, csináld! Mi történhet a legrosszabb esetben? Legfeljebb nem sikerül - akkor azonban még mindig megpróbálhatod újra (és újra és újra, még tapasztaltabban és bölcsebben) vagy egyszerűen tovább léphetsz, más, még fontosabb célok irányába. |
