Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer, vagy Google Chrome böngésző javasolt!
|
Érdekességek |
|
„Férfi és nő hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő férfit..." |
|
Időutazás |
|
Az időutazásról
Az utolsó pár évtized komoly tudományának legvadabb fejleménye a tudósok körében, Kaliforniától Moszkváig, az időutazás lehetőségének elemzése. A tudósok nem foglalkoznak (legalábbis még nem) időgépek kifejlesztésével laboratóriumaikban, de Einstein általános relativitás-elméletének (ARE)– (amely ez idáig a legjobb elmélet a térről és az időről) híres egyenleteit tanulmányozva arra a megállapításra jutottak, hogy semmilyen fizikai törvény nem sérti meg az időutazás lehetőségét. Nagyon valószínű, hogy bár nagyon nehéz ezt megvalósítani, de nem lehetetlen. Habár ez az egész sci-finek tűnik, a tudósok egy része komolyan vette ezt az elképzelést és egy olyan természeti törvény bevezetését javasolták, mely megakadályozza az időutazást s ezáltal meghiúsítja különböző paradoxonok kialakulását. Ez idáig azonban senkinek sincs semmilyen elképzelése a törvény működéséről. Klasszikus paradoxon például az az eset, amikor egy személy az időben utazva visszakerül a múltba s valami módon megakadályozza saját maga megszületését – megöli például nagyanyját még kisgyermek korában vagy pedig olyasmit tesz, ami folytán szülei sosem találkoznak egymással (mint Vissza a jövőbe című filmben). Az egész ellentmond a józan észnek, állítják a szkeptikusok, tehát valami törvénynek léteznie kell, mely ezeket megakadályozza. Többé-kevésbé hasonló indoklással próbálták bebizonyítani azt, hogy az időutazás lehetetlen. Nos, mit is lehet valójában kifacsarni Einstein egyenleteiből? Mint egyesek elvárhatják, az időutazáshoz extrém fizikai objektumok – fekete lyukak szükségesek. S mivel Einstein elmélete a téridő elmélete, nem meglepő számunkra, hogy elvben a fekete lyukak tényleg lehetőséget nyújtanak egyfajta tér- illetve időutazásra. Bár mondhatjuk, hogy egy egyszerű fekete lyuk erre nem is a legmegfelelőbb, mivel ha ilyen lyuk keletkezik valamilyen nagytömegű nem forgó anyagból, akkor csupán “elpihen” valahol az űrben s elnyel mindent, ami a közelébe kerül. E lyuk középpontjában létezik egy pont – az ún. szingularitás, ahol a tér és az idő megszűnik s az anyag sűrűsége végtelenné válik. Körülbelül 30 évvel ezelőtt Roger PENROSE az Oxford egyetemről bebizonyította, hogy bármilyen tárgy, mely ilyen fekete lyuk közelébe kerül, a lyuk gravitációs vonzása következtében a szingularitásba zuhan s örökre eltűnik számunkra. Az 1960-as években azonban Roy KERR Új Zéland-i matematikus bebizonyította, hogy a dolgok egészen másképpen alakulnak forgó fekete lyuk esetében. Szintén létrejön szingularitás a lyuk középponti részében, melynek azonban gyűrű formája van. Elvben lehetséges “átúszni” a lyuk gyűrűjén s megjelenni egy más helyen, más időben. Ez az ún. “Kerr megoldás" volt az időgép első matematika modellje, de abban az időben senki sem vette komolyan ezt az elképzelést. E megoldás iránti érdeklődés is csupán a 70-es években nőtt meg, miután a csillagászok felfedeztek pár fekete lyuknak tűnő objektumot Tejútrendszerünk és más galaxisok központjában. Ezen tudományos felfedezések során hatalmas mértékben megnőtt az olyan populáris cikkek száma, melyek állítása szerint – számos tudós bosszúságára – az időutazás mégiscsak lehetséges. Az 1980-as években Kip THORNE (az ARE egyik legelismertebb szakértője) és a kollégái a CalTech-ből elhatározták, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítják, hogy ezen valótlan állítások nem következnek Einstein egyenleteiből. Megvizsgálva a problémát minden szemszögből kellemetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy tényleg nincs semmi ezekben az egyenletekben, mely megakadályozhatja az időutazást, feltéve ha (és ez egy komoly kikötés) létezik olyan technológia, mellyel a fekete lyukak manipulálhatók. Hasonlóan a Kerr-megoldáshoz, más típusú fekete-lyuk-időgépek is megengedettek, mint például a féreglyukként ismert konfigurációk, melynél két fekete lyuk (saját térrel és idővel) ún. “torokkal" van összekötve. Számos más példát is említ Thorne Black Holes and Time Warps című könyvében, melynek picit nehezebb a stílusa ( habár komoly mennyiségű információt hordoz) mint Michio KAKU, New York-i fizikaprofesszor Hyperspace című könyve. A könyv, Thorne könyvével ellentétben számos elemzést tartalmaz olyan tudósok hozzájárulásáról az időutazás témájához, mint például Robert HEINLEIN. A Nagy Robbanás, a húrelmélet, fekete lyukak, kisded világegyetemek s még más ismert és ismeretlen téma elemzésre kerül, de ezek közül is legérdekesebb az a fejezet, mely az időgép felépítéséről szól. “A tudósok nagy többsége, akik nem tanulmányozták behatóbban Einstein egyenleteit", mondja Kaku, üres fecsegésnek tartja az időutazást." S ezek után Kaku azzal folytatja magyarázatát, hogy miért is foglalkozik a tudósok kisebb csoportja tüzetesen ezzel a problémával. Kedvenc oldalunk a könyvből az a diagramm, mely egy egyén furcsa családfáját ábrázolja, ki Robert HEINLEIN “All You Zombies” című elbeszélése alapján időutazva egyszerre saját apjaként s anyjaként jelenik meg a diagrammon. Kaku elképzelésével az időgépről számos Dr.Who- illetve H. G. Wells rajongó kedvében járna: “[Ez] két teremből áll, melyek két párhuzamos fémlemezt tartalmaznak. A fémlemezek közt keletkező hatalmas elektromos mezők (sokkal nagyobbak, mint amilyent a mostani technológiával létrehozhatunk) felhasítja a téridő szerkezetét, lyukat hoz létre a térben, mely összeköti a két termet. Einstein speciális relativitás-elméletét (SRE) felhasználva, mely szerint az idő lassabban telik a mozgó objektum számára, az egyik terem egy hosszú utat tesz meg nagyon gyorsan és visszatér eredeti helyére: Az idő másképpen fog folyni a féreglyuk két végén [és] bármi, ami a féreglyuk egyik végébe zuhan, pillanatok alatt a múltba vagy a jövőbe kerül [amikor a lyuk másik végében felbukkan].” És mindez egy olyan jó hírű folyóiratban jelent meg, mint a Physical Review Letters ( a nem hiszik el, ellenőrizzék a Vol. 61-es szám 1446. oldalán kezdődő cikket). Bár mint tudomásul vettük, a technológia, mely segítségével bizonyos mennyiségű anyagot juttatunk át a fénysebességhez közeli sebességgel a fekete lyuk központi részén keresztül, félelmetesnek tűnik. De mi azt sem állítottuk, hogy ez könnyű lesz. De hogyan is kerüljük el a paradoxonokat? A tudósok erre is találtak megoldást. Ha jobban átgondoljuk a dolgokat, nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy egy csipetnyi megfontolt kvantumtérelméleti hozzájárulás sikerrel veszi ezen akadályokat is a relativitás-elmélet által megengedett időutazás megvalósításában. A dolgok a következőképpen működnek. A kvantumfizika egyik értelmezése szerint (mivel hogy számos értelmezés létezik és senki sem tudja, vajon van-e köztük olyan, amelyik az “igazi") egy kvantumobjektum (mint például az elektron) mihelyt választási lehetőséghez jut, egyúttal új világokat hoz létre. Vegyük csak a legegyszerűbb esetet, amikor egyetlen elektron egy olyan akadály irányában mozog, melyen két rés található. Az elektronnak át kell jutnia a rések egyikén (mivel az akadály másik oldalán ezt az elektront regisztráltuk). Nos, a Világegyetem felhasad s a valóság egyik verziójában (a relatív dimenziók egyik csoportjában) az elektron az egyik résen halad át, míg a másik világban a másik résen. Ezen értelmezés szerint extrém esetben a Világegyetem annyi részre hasad fel, amennyi az adott pillanatban az összes bekövetkezhető folyamat, melyek mindegyike biztosan lejátszódik a “multiverzumok" egyikében. Létezik tehát ezek szerint egy univerzum, melyben az angol Munkáspárt van hatalmon már 15 éve s amelyet most a John Major vezette Konzervatív párt fenyeget. S hogyan oldódnak meg a paradoxonok? Képzeljük el, hogy valaki elhatározza, hogy visszamegy a múltba megölni a saját nagyanyját. Ezen multiverzumos (több-világegyetemes) elképzelés szerint a személy visszatér egy ún. bifurkációs pontba, melyből később a lehetőségek számától függően új világok jönnek létre. Miután a személy megölte a nagyanyját, ismét “előrefelé" mozog az időben, de más világban. A valóság ezen ágán ő sosem létezett, de ez nem vezet paradoxonhoz, mivel a hozzá “szomszédos" világban a nagyanyja él és virul, akinek lányától a későbbi (vagy korábbi ) gyilkos megszülethet, hogy visszamehessen a múltba és gyilkoljon. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez az egész scifinek tűnik és scifiírók már tényleg jártak előttünk. De a párhuzamos világok és alternatív történelmek ötletét, mint megoldást az időutazás paradoxonjaira, néhány (elismerjük – nem sok) tudós is, mint például David DEUTSCH az Oxford egyetemről, komolyan veszi. Tudományos kutatásuk az időre s a tér relatív dimenzióira terjed ki. Innen ered az ún. TARDIS betűszó (time and relative dimensions in space). Talán elkerülhetetlen volt, hogy éppen a scifi regények hatására a tudósok meggyőzték magukat arról, hogy az időutazás kellő mértékben fejlett technológiával rendelkező civilizáció által lehetséges. Az egész a következőképpen történt. Carl Sagan, az ismert csillagász egyik novellájában egy szerkezetet használ arra, hogy szereplőit egy fekete lyukon keresztül juttassa el a Föld egy adott pontjáról a Vega csillag közelébe. Habár Sagan sztorija minden igyekezete ellenére, hogy ne térjen el a fizika elfogadott törvényeitől, akkor is csak novella maradt. Mint tudós, Sagan azt szerette volna, hogy sztorija tudományos oldala olyan pontos legyen, amilyen csak lehet. Megkérte ezért Kip Thorne-t, hogy regényét ellenőrizze s tanácsot adjon bizonyos homályos kérdésekben. Elemezve Einstein egyenleteit Thorne arra a következtetésre jutott, hogy ilyen féreglyuk mint a téridő stabil objektuma, a valóságban létezhet Einstein elméletének keretei között. Sagan hálás volt Thorne tanácsaiért és féreglyuka megjelent az 1985-ben kiadott Kapcsolat (Contact) című regényében. A lyuk azonban mint útrövidítő szolgált a térben s azidőtájt sem Sagan sem pedig Thorne nem gondolt arra, hogy ezen objektum időgépként is működhet. Csupán 1986 decembere után kezdett ezzel a gondolattal komolyabban foglalkozni, mikor is az egyik chicagói szimpóziumon az egyik jelenlevő tudós felvetette Thorne diákjának, Mike MORRIS-nak, hogy a féreglyuk segítségével lehetséges a múltba is utazni. Az egész történet megtalálható Thorne Black Holes and Time Warps című könyvében. Úgy tűnik azonban, hogy az időgép segítségével nem utazhatunk vissza korábbi időkbe, mint amikor a gépet építették. A jövő bármelyik pontja elérhető vele, visszatérhetünk a kiindulási pontunkba, de sohasem korábbi időkbe. Ez az egész megszorítás magyarázatot ad arra, hogy miért is nem találkoztunk eddig időutazókkal a jövőből – azért, mert az időgépet még nem találták fel. Amos ORI, a Technion Israel Institute of Technology izraeli fizikusa Haifában hibát talált Stephen Hawking (Cambridge Egyetem) levezetésében, mely szerint az időutazás teljes mértékben ki van zárva. Miután Thorne és munkatársa kimutatták, hogy nem létezik semmilyen eddig ismert fizikai törvény, mely megtiltaná az időutazást, számos tudós elemzésnek vetette alá ezen konklúziót, s arra jutottak, hogy teljesülnie kell egy ún. “gyenge energiafeltételnek" (WEC = weak energy condition), mely szerint minden reális megfigyelőnek pozitív energiaeloszlást kell mérnie. E feltétel némely típusú időgép létezését kiküszöböli, melyek esetében a fekete lyuk negatív energia segítségével lenne nyitva tartva. Problémák merülnek fel olyan időgépek esetében is, melyeknél szingularitások keletkeznek. De Ori olyan matematikai leírást talált az ARE keretein belül, mely esetében a téridő időben önmagába hajlik vissza, de semmilyen olyan szingularitás nem keletkezik, mely hatással lenne az időutazásra s ráadásul a “gyenge energiafeltétel" is teljesül (lásd Physical Review Letters, Vol. 71, 2517). Mint állítja: “Jelenleg senki sem vetheti el teljesen annak a lehetőségét, hogy pozitív energiasűrűségű anyagból időgép szerkeszthető."
|
|
©Neo 2011 neo-1980-@hotmail.com |
|
Hírfolyam |
|
Titkosszolgálatok nyomában a Műszaki Egyetem?
A BME Crysys biztonsági laborjának kutatói fedezték fel azt a Duqu nevű roppant veszélyes számítógépes vírust, amelynek szerzői szinte biztosan azok lehetnek, akik az iráni atomprogramot megtámadó hírhedt Stuxnet „férget" létrehozták.
Az egyetemen bukkantak a vírusra (rektori.bme.hu) A Stuxnet volt az, amely Irán atomerőműveinek számítógépes rendszerébe hatolva hónapokkal, ha nem évekkel vetette vissza az arab ország atomfegyverprogramját.
A folyton mutálódó vírust hónapok elteltével sem sikerült teljesen kiirtani.
A szakértők szerint a vírusos támadás mögött külföldi titkosszolgálat állhat.
A BME által felfedezett Duqu vírus forráskódja szinte teljesen megegyezik a Stuxnetével, tehát nagyon valószínű, hogy a mögött is ugyanazok a személyek állhatnak.
A Duqu a Microsoft Word program egy biztonsági rését kihasználva fejti ki kártékony hatását: a számítógépes rendszerbe bejutva értékes adatot, információt lop észrevétlenül.
Az ipari kémkedésre használt vírus azóta már tucatnyi országban felbukkant, azt azonban még nem sikerült megfejteni, hogy kinek a számára küldte tovább a megszerzett érzékeny adatokat. |
