Könyvek

És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad.

 Versek

 Rövid történetek

Idézetgyűjtemény

 Könyvajánló

 

Nem tagadom, hogy az eleje elnyerte tetszésemet. Az igaz, hogy zavart, hogy maga a történetet a Twilight ihlette, afféle fan-fiction regény ez, majd némi átalakítás után lett belőle ez az erotikus, kissé mocskos, felnőtteknek szánt ponyva. Kissé sablonos a történet, túlcsépelt. A gazdag, jóképű, de titokzatos férfi(Chrstian Grey) és a friss diplomás, álmodozó, szegény romantikus lány(Anastacia Steel)közötti furcsa kalandról szól.

Nekem viszont nem a történetet kell bírálnom, hanem magát a megírási módot. Sok benne a szóismétlés, amit mások is észrevettek és kifogásoltak az a szent tehén Ana egyik káromkodásfélesége, ami az ötödik felbukkanása után már borzalmasan hat az olvasóra. És ami még rosszabb az a túl egyszerű fogalmazás, ami talán a fordító hibája is, bár nem, mert eredeti változatába is beleolvastam, és semmi árnyaltság, semmi különlegesség nincs. A címből én úgy sejtettem, hogy a mondatokban is észlelhető lesz az az izgalmas titokzatosság amire tulajdonképpen ráépítkezett az egész regény-trilógia. Ehelyett kaptunk egy teljesen hétköznapi írást, ami könnyen olvasható, de sajnos megunható is:/ A második részt valószínű sok ember nem fogja már megvenni, mert az igényesebb olvasók rájönnek, hogy nem azt kapták amire számítottak. Többet várt szinte mindenki ettől az agyonreklámozott csodaregénytől:/ Marketing a lelke mindennek, de főleg a sikernek.:)

Lehetnék gonosz, tudnék ezernyi hibát felvonultatni, de nem teszem, mert szinte örülök mikor ilyen fércművet olvasok. Ilyet bármikor össze tudnék dobni, még csak erőlködnöm se kéne.

Ettől függetlenül majd írok egy pár oldalas véleményt is erről az árnyékból a fényre erőltetett regényről. De egyelőre megragadtam a közepe táján... és sokkolt:)

Közben rájöttem, hogy miért vált nemzetközi best seller-ré. Az utóbbi években szinte csak gyerek, és tini könyveket marketingeztek igazán. A felnőtteknél hiány alakult ki. Az olvasás sosem megy ki a divatból, de igazán jó könyvet ritkán lehet olvasni. De mitől jó egy könyv? Sok embert érdeklő, jó sztori kell hozzá, élvezhető stílusban megírva? Vagy csak a stílus számít? A regény akkor jó, ha könnyen érthető, és nem kell gondolkodni közben, de ha túl hétköznapi a nyelvezete az sem jó. Véleményem szerint a lélek, és az érzelmek hiányoznak a mai regényekből. Nem a szereplőkre gondolok, mert csöpögős lányregényekkel Dunát lehet rekeszteni. Talán az író lelke hiányzik a művekből. Kinek van kedve, és kitartása elbeszélő leírásokat olvasni 600 oldalon át? A szürke ötven árnyalata is majdnem ebbe a kategóriába sorolható, egy kicsit naplószerű, egyes szám első személyben íródó elbeszélés, jól olvasható, néhány ember számára hordoz új információkat, de maradandó értéket nem közvetít, és a reklámmal ellentétben nem marad az emberrel. Sőt inkább örül, hogy leteszi végre. Vagy ha már kifizette, akkor szégyenkezve, vagy épp undorral olvassa tovább, hátha talál benne valamit amire azt mondaná hátradőlve, hogy: nem csak a polcon tölti az üres helyet, ez a mondat tetszett.

Persze én egy fillért nem adnék ezért a könyvért, akár van benne értékes gondolat, akár nincs.

Na igen, én kicsit elvont vagyok, nem is értem miért pont tőlem kért pár ember véleményt.

Nekem az se tetszik,ha a híradós műsorvezetők minden érzelmek nélkül végig lökik a híreket:S

Én már említettem több fórumon is, tv2-n is beírtam egyszer, hátha olvassa valaki, hogy díjaznám, ha modernebb világunkban mernének érzelmeket belevinni a tények közlésébe. Jó tudom, hogy tárgyilagosnak kell lenniük, és nem lehet személyes ítéletüket belevinniük a hírekbe. De nekem mégis jobban tetszene. Szerintem az új vonal a fejlődésben az lehetne, hogy a hírközlők legalább hanglejtésükkel, arcmimikával érzékeltessék, hogy az a hír őt személy szerint hogy érinti....

A legtöbb könyvből, regényből pont ez hiányzik, nem tudnak lélekből írni. A szereplőkbe ültetett érzelmek nem pótolják ezt a hiányt.

Én például évek óta ezt keresem a könyvekben. Talán nagyon sokan vannak még így. Jó sztorik vannak, élvezhető írások is, de mégis hiányérzettel tesszük le ezeket a könyveket...és nyúlunk a következőért, hátha az pótolni tudja.

Igazán nem lehet ezt megfogalmazni, hogy mi hiányzik a zsúfolt könyvpiacról, de érezzük a hiányt.

 

Na és akkor másolok A szürke ötven árnyalatából egy részt, azt ahol éjjel abba is hagytam az olvasást...

 

Szia. - Elviselhetetlenül szégyenlősnek érzem magam,

amikor ajtót nyitok. Christian farmerban és

bőrdzsekiben áll a verandán. -S- Szia - köszön, és ragyogó mosolytól kel életre az arca.

Egy pillanatig csodálom a látványt. Ó, istenem, milyen dögösen

néz ki bőrben!

- Gyere be.

- Ha szabad - mondja kedélyesen. Bejön, és közben felmutat

egy üveg pezsgőt. - Gondoltam, megünnepeljük a diplomádat.

Nincs jobb egy jó Bollingernél.

- Érdekes szóhasználat - jegyzem meg szárazon.

Elvigyorodik.

- Szeretem, hogy gyors felfogású vagy, Anastasia.

- Csak teáscsészéink vannak. A poharakat már elpakoltuk.

- Teáscsésze? Jól hangzik.

Kimegyek a konyhába. Ideges vagyok, remeg a gyomrom,

olyan, mintha egy párduc vagy puma lenne a nappalimban, egy

kiszámíthatatlan ragadozó.

- Kérsz hozzá kistányért is?

- A teáscsésze elég, Anastasia - szól Christian szórakozottan

a nappaliból.

Amikor visszatérek, a barna csomagot nézi. Az asztalra teszem

a csészéket.

- Ez a tiéd - mondom feszülten.

A francba... ebből veszekedés lesz.

- Hm, erre magam is rájöttem. Nagyon jól megválasztott

idézet. - Hosszú mutatóujja szórakozottan fut végig az íráson. -

Azt hittem, d'Urberville vagyok, nem Angel. De te úgy

 

döntöttél, lealacsonyítasz. - Farkasmosolyt villant felém. - Te

aztán megtalálod a megfelelőt.

- Ez könyörgés is - suttogom. Miért vagyok ilyen ideges ?

Kiszáradt a szám.

- Könyörgés? Hogy ne fogjalak keményen?

Bólintok.

- Ezeket a könyveket neked vettem - mondja nyugodtan,

és szenvtelen a tekintete. - Nem foglak olyan keményen, ha el

fogadod.

Görcsösen nyelek.

- Nem fogadhatom el, Christian, ez túl nagy ajándék.

- Látod, erről beszéltem. Dacolsz velem. Szeretném, ha a

tiéd lenne, és nincs vita. Nagyon egyszerű. Nem kell gondolkodnod

rajta. Alávetettként elég, ha hálás vagy érte. Egyszerűen

elfogadod, amit veszek neked, mert nekem ezzel örömet

szerzel.

- Nem voltam alávetett, amikor ezt vetted.

- Nem... de beleegyeztél, Anastasia. - Gyanakvó a pillantása.

Sóhajtok. Ebben nem nyerhetek, jöhet a B terv.

- Szóval az enyém, és azt teszek vele, amit akarok?

Kétkedőn néz, de azért beleegyezik.

- Igen.

- Ez esetben szeretném valamelyik Darfurban működő jótékonysági

szervezetnek adni, hiszen az olyan közel áll a szikiidhez.

Árverésre bocsáthatják.

- Ha ezt akarod. - Összeszorítja a száját. Csalódott.

Elpirulok.

- Majd gondolkodom rajta - mormogom. Nem akarok csalódást

okozni neki, és visszhangoznak bennem a szavai. Azt

akarom, hogy örömet szerezz nekem.

- Ne gondolkodj, Anastasia. Ne ezen. - Nyugodt, komoly

a hangja.

Hogy tudnék nem gondolkodni? Nem viselkedhetsz úgy,

mintha egy kocsi lennél, vagy bármi más tulajdonai A tudatalattim

hívatlanul, maró gúnnyal tér vissza. Nem törődöm vele.

 

Ó, nem játszhatnánk ezt újra? Feszült kettőnk között a légkör.

Nem tudom, mit tegyek. Az ujjaimat bámulom. Hogyan

hozzam helyre a dolgot?

Christian az asztalra teszi a pezsgősüveget, megáll előttem.

Megfogja az államat, és felemeli a fejemet. Komoly arccal néz le

rám.

- Sok mindent fogok vásárolni neked, Anastasia. Jobb, ha

hozzászoksz. Megengedhetem magamnak. Igen gazdag vagyok.

- Lehajol, és gyors, szűzies csókot lehel az ajkamra. --

Kérlek. - És elenged.

Hoppá, mondja szótlanul a tudatalattim.

- Ettől olyan olcsónak érzem magam - motyogom.

Christian lemondóan túr a hajába.

- Ne érezd. Túl sokat gondolkodsz ezen, Anastasia.

Hagyd az értelmetlen erkölcsi ítéleteket, amelyeknek nincs más

alapjuk, mint hogy mások mit gondolhatnak. Ne pazarold az

energiádat. Csakis emiatt vannak fenntartásaid a megegyezésünkkel

kapcsolatban; teljesen természetes. Nem tudod, mibe

ugrasz fejest.

Próbálom megemésztem, amit mond.

- Hé, hagyd abba - utasít lágyan. Már megint az ajkamat

rágtam. - Nincs benned semmi, ami olcsónak nevezhető,

Anastasia. Nem engedem, hogy így gondold. Vettem neked

néhány régi könyvet, amiről úgy gondoltam, jelent neked

valamit, ez minden. Igyál egy kis pezsgőt. - Meleg tekintete

ellágyul. Bizonytalanul visszamosolygok rá. - így már jobb. -

Fogja a pezsgősüveget, leveszi a védőt, majd inkább az üveget

csavarja, mintsem a dugót. Gyakorlott mozdulattal, kis

pukkanás kíséretében nyitja ki, egy csepp sem szökik ki. Félig

tölti a csészéket.

- Rózsaszín - nyögöm meglepődve.

- Bollinger Grande Année Rosé 1999, kitűnő évjárat. - Igazi

ínyenc.

- Teáscsészében.

Elvigyorodik.

- Teáscsészében. Gratulálok a diplomádhoz, Anastasia. -

 

Összeérintjük a csészéinket Christian iszik egy kortyot, de nem

tudok másra gondolni, mint hogy valójában a megadásomra

iszunk.

- Köszönöm - motyogom, és én is iszom. Természetesen

fnom. - Átvesszük a lágy határokat?

Elmosolyodik, én meg elpirulok.

- A kis türelmetlen. - Megfogja a kezemet, a kanapéhoz

vezet, leül, és maga mellé húz.

- A nevelőapád igen szűkszavú ember.

Ó... akkor nem a lágy határokat vesszük. Szeretnék túl lenni rajta.;

megöl az idegesség.

- Elérted, hogy a tenyeredből egyen - duzzogok.

Christian halkan felnevet.

- Csakis azért, mert értek a horgászathoz.

- Honnan tudtad, hogy szeret horgászni?

- Te mondtad. Amikor kávézni mentünk.

- Csakugyan? - Iszom még egy kicsit. Hű, de jó az emlékezete.

Mmm... ez a pezsgő tényleg nagyon jó. - Kóstoltad a

bort a fogadáson?

Christian elfntorodik.

- Igen. Rémes volt.

- Eszembe jutottál, amikor ittam belőle. Hogyan lettél borgzakértő?

- Nem vagyok borszakértő, Anastasia. Csak tudom, mit

szeretek. - Szürke szeme ragyog, szinte ezüstös, és elpirulok

tőle. - Még egy kicsit? - kérdezi, persze a pezsgőre gondol.

- Kérek.

Christian kecsesen felemelkedik, és odahozza a palackot.

Megtölti a csészémet. Le akar itatni? Gyanakodva nézek rá.

- Elég csupasz a hely. Készen álltok a költözésre?

- Többé-kevésbé.

- Dolgozol holnap?

- Igen, ez lesz az utolsó napom Claytonnál.

- Segítenék költözni, de megígértem a húgomnak, hogy

kimegyek elé a reptérre.

 

Ó... ez újdonság.

- Mia szombaton kora reggel érkezik meg Párizsból. Holnap

visszamegyek Seattle-be, de úgy tudom Elliot segít nektek.

- Igen, Kate nagyon izgatott miatta.

Christian a homlokát ráncolja.

- Igen, Kate és Elliot, ki gondolta volna - dörmögi, és valami

okból mintha nem tetszene neki a dolog.

- Na és mit kezdesz magaddal Seattle-ben?

Mikor térünk rá végre a lágy határokra? Miben mesterkedik?

- Lesz néhány állásinterjúm.

- Ezt mikor akartad elmesélni nekem? - Összevonja a

szemöldökét.

- Öö... most mondom.

Hunyorít.

- Hol?

Talán mert sejtem, hogy latba vetné a befolyását, nem akarom

elárulni neki.

- Néhány könyvkiadónál.

- Ezt akarod csinálni? A könyvkiadásban dolgozni?

Megfontoltan bólintok.

- Nos? - türelmesen néz rám, további információkra vár.

- Nos, mi?

- Ne játszd a korlátoltat, Anastasia! Melyik könyvkiadó?

- Csak két kicsi - motyogom.

- Miért nem akarod elárulni?

- Illetéktelen befolyásolás.

A homlokát ráncolja.

- Ó, most te játszod a korlátoltat.

Felnevet.

- Korlátolt? Én? Istenem, te aztán feladod a leckét. Igyál,

aztán beszéljük meg azokat a határokat. - Előkap még egy

másolatot az e-mailemből és a listát. Vajon állandóan a zsebében

van? Azt hiszem, akad egy példány abban a zakóban is,

amelyik nálam van. A francba, el le felejtsem. Kiürítem a

csészét.

 

Vet rám egy gyors pillantást.

- Még?

- Kérek.

Rám mosolyog azzal az önelégült mosolyával, felemeli a

pezsgősüveget, és megáll.

- Ettél már?

Jaj, ne már... megint ezzel jön.

- Igen. Háromfogásos ebédet ettem Rayjel. - Égnek emelem

a tekintetemet. A pezsgőtől vakmerő vagyok.

Christian előrébb hajol, megfogja az államat, és egyenesen a

szemembe néz.

- A legközelebb, ha égnek emeled a tekintetedet, a

térdemre fektetlek.

Micsoda?!

- Ó - nyögök fel, és látom az izgalmat a szemében.

- Ó - visszhangozza, utánozza a hangsúlyomat. - Kezdődik,

Anastasia.

A szívem nagyot dobban, a pillangók kiszabadultak a

gyomromból, összeszorult torkomban vannak. Mitől ilyen

dögös?

Teletölti a csészémet, és gyakorlatilag az egészet felhajtom.

Figyelmesen nézek rá.

- Most már igazán fgyelsz rám, ugye?

Bólintok.

- Válaszolj.

- Igen... igazán fgyelek rád.

- Helyes. - Sokat sejtetőn elmosolyodik. - Szóval a szexuális

aktusok. A legtöbbet már csináltuk.

Közelebb csúszom hozzá a kanapén, és a listára pillantok.

3. FÜGGELÉK - RUGALMAS KORLÁTOK

A felek megbeszélése és egyetértése alapján:

A következő szexuális aktusok közül melyek

elfogadhatók az Alávetett számára?

 

-Maszturbálás

-Hüvelyi behatolás

-Cunnilingus

-Hüvelyi öklözés

-Felláció

-Anális behatolás

-Ondó lenyelése

-Anális öklözés

Azt mondtad, nem akarsz öklözést. Van más ellen is kifogásod?

- kérdezi lágyan.

Nyelek egyet.

- Az anális közösülés nem igazán az én asztalom.

- Ami az öklözést illeti, elfogadom, de igazán szeretném

megkapni a segged, Anastasia. De várunk vele. Ez nem olyan,

amibe muszáj belevetni magunkat. - Önelégülten mosolyog.

- Be kell tanítani a segged.

- Betanítani? - suttogom.

- Igen. Gondos előkészületeket igényel. Az anális közösülés

nagyon gyönyörteli lehet, nekem elhiheted. De ha kipróbáljuk,

és nem élvezed, nem csináljuk újra. - Levigyorog

rám, én meg felpislogok rá. Azt hiszi, élvezni fogom? Honnan

tudja, hogy gyönyörteli?

- Csináltál már ilyet?

- Igen.

Szent szar, nyögök fel magamban.

- Férfval?

- Nem. Soha nem szexeltem férfval. Nem az én pályám.

- Mrs. Robinsonnal?

- Igen.

Szent szarság... hogyan? A homlokomat ráncolom. Christian

továbbhalad a listán.

- Oké... az ondó lenyelése. Erre ötöst kapsz.

Elpirulok, és belső istennőm ragyog a büszkeségtől.

- Tehát az ondó lenyelése jöhet? - Vigyorogva néz rám.

Bólintok. Nem tudok a szemébe nézni, inkább újra iszom.

 

- Még? - kérdezi.

- Még. - Hirtelen eszembe jut a korábbi beszélgetésünk.

Erre utal, vagy a pezsgőre? Ez az egész pezsgődolog ide tartozik?

- Szexuális játékszerek? - kérdezi Christian.

Vállat vonok, és lenézek a listára.

A szexuális segédeszközök használata elfogadható

az Alávetett számára?

- Vibrátorok

- Dildók (műpéniszek)

- Fenékdugaszok

- Egyéb hüvelyi/anális játékszerek

- Fenékdugaszok? Ez azt jelenti, amire gondolok? - Utálkozva

fntorgok.

- Igen - mosolyog Christian. - És csak azt tudom mondani,

amit az előbb, az anális közösülésnél. Gyakorlat.

- Ó, és mi az egyéb?

- Gyöngyök, tojások... meg ilyesmik.

- Tojások? - Kezdek megrémülni.

- Nem valódi tojások - nevet hangosan, a fejét csóválva.

Lebiggyesztem az ajkamat.

- Örülök, hogy mulatságosnak találsz. - Nem tudok uralkodni

a hangomon, kiérződik a sértettség.

Abbahagyja a nevetést.

- Elnézést, Miss Steele. Sajnálom. - Igyekszik bűnbánó képet

vágni, de a szemében még mindig jókedv csillog. - Van

valami kifogásod a játékszerek ellen?

- Nincs - csattanok fel.

- Anastasia - hízeleg. - Ne haragudj. Hidd el, hogy nem

akartalak kinevetni. Még soha nem beszélgettem ilyen részletesen

erről. Annyira tapasztalatlan vagy. Ne haragudj. - A

szeme nagy, szürke és őszinte.

Egy kicsit elolvadok, és iszom még egy korty pezsgőt.

- Rendben... bandázs - tér vissza Christian a listához.

 

Meg vizsgálom a listát, és belső istennőm úgy ugrál, akár egy

jégkrémre váró kisgyerek.

A bandázs elfogadható-e Alávetett számára?

- Bandázs kötéllel

- Bandázs gyorskötözővel

- Bandázs bőrmandzsettával

- Bandázs egyebekkel

- Bandázs bilinccsel / lánccal / béklyóval

- Nos? - vonja fel Christian a szemöldökét.

- Rendben - suttogom, és gyorsan vetek még egy pillantást

a listára.

Az alávetett számára elfogadható:

- Kéz elöl összekötve

- Csukló bokához kötve

- Boka összekötve

- Szétfeszítő rudakkal rögzítve

- Könyök összekötve

- Stabil tárgyakhoz, pl. bútorok stb. rögzítve

- Kéz hátul összekötve

- Felfüggesztés

- Térdek összekötve

Alávetett számára elfogadható-e a szem bekötése?

Alávetett számára elfogadható-e a szájpecek?

- A felfüggesztésről már beszéltünk. Nincs abban

semmi rossz, ha ezt fel akarod venni a kemény korlátok

közé. Sok időbe telik, és amúgy is csak kevés idő áll

rendelkezésre. Még valami?

- Ne nevess ki, de mi az a szétfeszítő rúd?

- Megígérem, hogy nem nevetek. Már kétszer is

bocsánatot kértem. - Rám néz.

E.L. James A szürke ötven

árnyalata

 

 Megható történetek

 Olvasóterem

Könyvajánló

Könyvajánló

 Inkei Bence:Mirelit

A szürke ötven árnyalata letölthető pdf-ben

 

 

Letöltöm most!

J. Harris:Rúnajelek

 Letölthető könyvek

MosolyCafé

Őrült milliárdosok szektahóbortja

A Szcientológiai egyházról...

Tovább>>>