Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer, vagy Google Chrome böngésző javasolt!
|
Irodalom |
|
Soha nem feledlek...
Egy gyertya pislákol halványan a sötétben, Nem ragyog fénye ugyanúgy, mint régen. Tüze percről percre gyengül, s hamarosan elalszik, S vele együtt egy szenvedő szív is örökre megnyugszik. Már csak pár pillanat s uralomra tör a sötétség, Már csak másodpercek kérdése és véget ér a keserűség. S ekkor a messzeségben szél támad csendesen, Közeledik a távolból, közeledik szüntelen. Beront a szobába, s a lánggal lágy keringőbe kezdenek, Lassan ringatóznak, majd egymás ajkára egy utolsó csókot lehelnek. Egymásba fonódnak, s a fény beleolvad a sötétségbe, Ez a pillanat volt a fájó szív lüktetésének vége. Ott fekszik a lány a hideg kövön, Karcsú teste elnyúlik a jéghideg földön. Ahogy ott fekszik, olyan mintha csak aludna, Pedig a halál ringatja, szemei nem ragyognak többé soha. Pedig valaha ez a szempár beragyogta az egész világot, Az a tüzes tekintet csak úgy ontotta magából a boldogságot. Olyan volt mint egy drágakő, mi vakítóan tündöklött szüntelen, S most ragyogó fényén eluralkodott a sötét végtelen. A lány kezében az utolsó levelét szorította, Ám ezt a lány tűzvörös vére teljesen beborította. Csupán ennyi volt a borítékra írva: "A kék szemű fiúnak kit már nem feledek el soha". Teltek a hosszú percek, a végtelen órák, Mire a szüleinek feltűnt a csönd, s az ajtót rányitották. Ott feküdt a lány, s jéghideg arca most már örökre rezzenéstelen, Szülei nem hittek szemüknek, szüntelenül ordították: "Ez lehetetlen!" Édesanyja keservesen könyörgött: "Kicsi kislányom szólalj meg!" |
|
A férfi szenvedélye olyan, mint a magas, száraz fűben fellángoló tűz: vad, heves, de hamar kiég. A nő viszont olyan, mint a varázsló üstje, aminek hosszú ideig kell főnie a tűzön ahhoz, hogy kijöjjön a varázsereje. Mindenben gyorsnak kell lenni, csak egyben nem, a szerelemben! W. Smith |
|
A férfiaknál a tetteik beszélnek maguk helyett. Ha fáj valami, nem akarnak másoknak is gondot okozni vele. Nem akarják, hogy aggódj, ezért hallgatnak. Viszont, ha mégis nyafogni kezdenének, hallgasd meg, és tedd helyre őket! |
|
Juhász László: Megérintettél...
Megérintettél, S már hiányzol ha nem láthatlak Lelkem sötét zugából Kirántottál a fényes jelenbe Meggyulladt fáklya jelzi az utat Amelyen végigmenve szeretném érezni Végig, kezed lágy érintését Szemedben csillog a szépség Arcod olyan gyönyörű Mint angyalok legszebbike, Mosolyogsz felém Minden egyes nap Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább Kezünk egymásba olvadna Szívünk csak egymásért dobogna Lelkünk örökké szeretne. |
|
“Az igazi szerelmeseknek nem kell térben és időben találkozni, ők a szívükben mindig egyek.” Joyce Vissell “A távollét az a szerelemnek, ami a tűznek a szél: kioltja a kis lángot, s fölszítja a nagyot.” La Rochefoucauld “A szerelemnek, hogy növekedjék és tartós legyen, akadályokba kell ütköznie, még a házasságban is.” Étienne Rey “Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőződés, hogy szeret bennünket valaki, hogy magunkért, jobban mondva magunk ellenére szeret.” Victor Hugo |
|
©Neo 2011 neo-1980-@hotmail.com |
|
Őrült milliárdosok szektahóbortja A Szcientológiai egyházról... |
