Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer, vagy Google Chrome böngésző javasolt!
|
Élet Mód |
|
Ezoterika |
|
Egészség |
|
Receptek |
|
„Az élet olyan golyó, amely nem mindig arra gurul, amerre az ember gurítaná” Zola |
|
Paleolit táplálkozás |
|
A paleolit táplálkozás |
|
A civilizáció bukása
Nem vagyok se jós, se Nostradamus, de ha végignézek a történelmen, birodalmak buktak el, civilizációk omlottak össze ősidők óta, és mi sem vagyunk kivételek. A probléma csak az, hogy most mi rontottuk el! Teletömjük magunkat cukrokkal, zsírokkal és E-számokkal, és csodálkozunk hogy mennyi a cukorbeteg, rákos ember. Ezt hívják úgy, hogy lassú halál. Szerinted miért van az, hogy a még fennmaradt természeti népeknél ismeretlenek a civilizációs betegségek? Azért mert nincs tévé és telefon, vagy mert még nem települt be a Meki az őserdő közepére? Egy kutatócsoport direkt azt vizsgálta, hogy miért nem jelentkeznek a városi emberekre jellemző betegségek Pápua Új-Guinea térségében, és csak egyetlen tanulságot tudtak levonni, mégpedig az, hogy ott nem kaphatóak azok a felfújt élelmiszerek, amelyeket mi roskadásig teszünk a bevásárlókocsiba, csak azért, mert éppen akció van. Nem lehet az, hogy amit művelünk az egyszerűen már csapnivaló? De lehet! És akkor nincs más, csak vissza az alapokhoz!
Kőkorszaki lakoma
Elgondolkoztam, mit tehetnék én azért, hogy időutazás nélkül is hozzájussak a kőkori (de nem lejárt szavatosságú!) alapanyagokhoz, és hát tetszik, nem tetszik, arra jutottam, hogy nincs a közelben elejthető mammut, és a benzingőzben fürdő bogyós gyümölcsök betakarításához sincs túl sok ambícióm. Mi lehet itt a lényeg? A paleolit táplálkozás lényege nem az, hogy hagyjunk fel mindennel és járjunk bunkósbottal kergetni a vadakat, hanem az, hogy iktassuk ki az olyan élelmiszereket, amik az utóbbi tízezer évben, a civilizáció megjelenése, elkényelmesedése révén kerültek a tányérunkba. A módszer elvei a következők:
Gabonafélék (főleg kenyér), burgonya, kukorica, finomított cukor (barna se), és a nagy szénhidrát tartalmú ételek szóba se jöhetnek. Hüvelyesek szintén felejtősek, mert lektin tartalmuk miatt áteresztővé teszik a bélfalat. Húsok, zöldségek, gyümölcsök, tojás, sajtok viszont dögivel. Na végre! Ez már jobb! Ezzel viszont nagy dilemmába kerültem! Gyorsan utána is néztem mit tanultam a reformtáplálkozásról, és hát van nekünk egy szép táplálék piramisunk, ami ennek jócskán az ellentéte! A piramis alján szerepelnek azok az ételek, amelyekből elvileg a legtöbbet kellene fogyasztanunk. És mit ad Isten, nem húsokat és zöldségeket látok ott, hanem teljes értékű pékárukat, kiflit, kenyeret, brióst, és tésztát, a húsok csak majdnem a piramis csúcsán vannak, a hüvelyesek pedig kifejezetten javasoltak! Akkor most kinek van igaza? Szendi Gábor megállapításai szerint, a barna cukor semmivel sem jobb, mint a fehér, a teljes kiőrlésű gabona csak egy hajszállal jobb, mint a finomított fehér liszt, a hidegen sajtolt olajok csak omega 6 túlfogyasztást jelentenek (eddig még úgy volt hogy ezek is egészségesek), a tej pedig kifejezetten ártalmas! Na ne! Megrázó dolgok lehetnek ezek egy dietetikusnak, az biztos! Első hallásra nekem is azok! Viszont akik kipróbálták, tartós fogyásról, cukorbetegség kezeléséről, leromlott állapotból felgyógyulásról, aknék, pattanások eltűnéséről, gyomor és bélrendszeri problémák elmúlásáról és még sok egyébről számoltak be.
A táplálkozást a múlt század 40-50-es éveiben kezdték intenzíven vizsgálni, amikor jelentős mértékben megnőtt a szívbetegek száma, az infarktus gyakorisága.
"Egy ilyen csúcs kialakulása, azt jelenti, hogy a folyamat 20-30 évvel korábban indult, vagyis a XX. század legelején, amikor étrendünkből elkezdtek kiszorulni a zöldségek, gyümölcsök, helyüket a finomított szénhidrát, a gabonafélék foglalták el. Az evolúciós orvoslás, amely viszonylag új keletű tudományág, azt kezdte vizsgálni, hogy az emberi szervezet milyen kapcsolatban van a környezetével, hogyan fejlődött ki az évmilliók során. Abból a feltevésből indult ki, hogy a modern megbetegedések tulajdonképpen alkalmazkodási zavarok, valami megváltozott, s ez váltotta ki bennünk a civilizációs betegségeket" - magyarázta az MTI-PRESSnek a szerző.
A szakemberek rekonstruálták, hogyan táplálkoztak a kőkorban, 2,5 millió éven át és összevetették az adatokat 240 ma élő természeti nép étrendjével, amelyek ősi, tradicionális módon táplálkoznak. Mint kiderült, a földművelés és az állattartás meghonosodásáig, azaz 10-15 ezer évvel ezelőttig az ember nem fogyasztott gabonaféléket, vagy tejtermékeket. Ezek a termékek hiányzanak a ma élő természetes népek étrendjéből is, akik táplálékának 60-70 százaléka állati fehérjéből és zsírból, 30-40 százaléka pedig zöldségekből és gyümölcsökből áll.
"A népességrobbanásra válaszként alakult ki a földművelés és az állattenyésztés. Ez egy kényszermegoldás volt, mivel másképp nem lehetett megoldani a lakosság ellátását" - emelte ki Szendi Gábor.
Hozzátette: az emésztőrendszerünk, az enzimrendszerünk azonban nem alkalmazkodott a korábban ismeretlen gabonafélékhez és tejhez, amelyek az ember számára emészthetetlen fehérjéket tartalmaznak. Látszólag képesek vagyunk megemészteni e fehérjéket, de a biológiai probléma az immunrendszernek a bélrendszeren keresztül bejutó proteinekre adott válaszából adódik. A tejfehérjék igen hasonlítanak az emberi proteinekre: az immunrendszer először idegenként azonosítja ezeket, majd a szervezet saját fehérjét is elkezdi támadni. Ez indítja el az autóimmun folyamatokat, amelyek ismeretlenek a természeti népeknél, viszont igen gyakoriak a nyugati étrenden élő népesség körében.
"Ez a kisebbik probléma, hiszen nem alakul ki mindenkinél autóimmun-megbetegedés. A nagyobbik gond, hogy a szénhidrátok, a gabonafélék, majd a cukor fogyasztása miatt a XX. századra az emberi szervezet korábban ismeretlen mértékű szénhidrátterhelésnek lett kitéve. Régen is fogyasztottak kenyeret, a cukor 200 éve kezdett elterjedni, de ilyen mennyiségben nem fogyasztottak. A gabona mellett van a burgonya, rizs, kukorica, amelyek különböző kontinensek megoldása volt a növekvő lakosság ellátásával kapcsolatos problémára" - mondta.
Alcím: A természeti népeknél nincs inzulinrezisztencia, nincs metabolikus szindróma, nincs diabétesz
A fokozott szénhidrátterhelés következményeit ismertetve, a szerző elmondta, hogy míg az 1800-as évek végén - az 1900-as évek elején az amerikai lakosságnak csupán 1-2 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott, jelenleg az arányuk eléri a 64 százalékot.
"Az sem mindegy, hogy a szénhidrátoknak nagyon magas az úgynevezett glikémiás indexe, ami azt jelenti, hogy ezek az élelmiszerek gyorsan felszívódnak, magas vércukorszintet eredményezve. Semlegesítésére a hasnyálmirigy nagy adag inzulint bocsát ki, s végső soron kialakul a hiperinzulinizmusnak nevezett jelenség, amikor nagyon magas a vér inzulinszintje" - mutatott rá Szendi Gábor, hozzátéve, hogy a folyamat hosszú távon inzulinrezisztenciához vezet, ami az úgynevezett metabolikus szindróma alapja. Erre az állapotra az elhízás mellett egyebek közt a magas vérnyomás, a magas vércukorszint jellemző, a helytelen életmódból összeadódó kockázati tényezők együttes jelenléte viszont nagyban megnöveli a koszorúér-betegség, a stroke és a diabétesz kialakulásának veszélyét.
"Az Egyesült Államokban a fiatal felnőtt lakosság 25 százaléka, az idősebb korosztályok 40 százaléka szenved metabolikus szindrómában. Magyarországon a lakosság 8-10 százaléka cukorbeteg, vagy diabétesz előtti állapotban van. Olyan szénhidrátterhelésnek van kitéve a civilizált népesség, amelyhez soha nem adaptálódott. A természeti népek étrendjének jelentős részét viszont úgynevezett alacsony glikémiás indexű táplálékok adják, amelyek fogyasztása után lassan növekszik a vércukorszint. Ezt a hasnyálmirigy jól kezeli, vagyis a természeti népeknél nincs inzulinrezisztencia, nincs metabolikus szindróma, nincs diabétesz" - fogalmazott Szendi Gábor.
Mint rámutatott, gondot okoz a legtöbb gabonafélében megtalálható glutén nevű fehérje is. A glutén-érzékenységet ritka kórképnek tekintik, de egy legutóbbi vizsgálat során derült ki, hogy az amerikai lakosság fele érintett valamilyen mértékben. A nyilvánvaló gluténérzékenységet kezelik, lappangó formája viszont gyulladásos folyamatokat válthat ki.
"A táplálkozástudomány a modern étrendet úgy tekinti jónak, ahogy van, egy kényszermegoldást a természettől adott táplálkozásként kezeli, s csupán részelemeit vizsgálja: jó-e vagy rossz, ha egyes komponenseit kissé növeljük, vagy csökkentjük. A paleolit táplálkozás, amely a gabonafélék és a tejtermékek teljes elhagyására épül, gyakorlatilag újrarendezi az egészet. Azt mondja, hogy nem a XXI. századból kiindulva célszerű vizsgálnunk, hogy miből fogyasszunk többet, vagy kevesebbet, hanem vissza kellene mennünk a gyökerekhez és megnézni, hogy mire van kitalálva az emberi szervezet" - összegezte Szendi Gábor. |
|
Paleolit táplálkozás Ingyen letölhető könyv. 14,3 Mb méretű |
