Az oldal megtekintéséhez Internet Explorer, vagy Google Chrome böngésző javasolt!
|
Könyvek |
|
És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad. |
|
Nem egy tipikus Joanne Harris regény, ráadásul jó combos és az elején a sok rúna meg a szereplők felsorolása elveheti az ember kedvét a történettől. Amúgy én sokkal jobban szeretem ha az ilyen kiegészítéseket (amelyek előzetes ismerete nélkül is élvezhető a történet, mert közben mindent szépen elmagyaráznak) a könyv végére teszik. Érthető is, hogy Harris rajongók vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik, az írónő iránti közömbösek, de fantasy kedvelők viszont egész jónak találják. Akárcsak én. Persze sokat számított, hogy a kelta mítológiából ismert alakok tűnnek fel benne, mert Harris igazából végiggondolja, mi történhetne Ragnarök után, ami ugye meg van jósolva, mint a nagy csata, ahol elbuknak az istenek.
Mostanában úgy látszik a Germán-Kelta mitológia, főleg ami Lokit és viselt dolgait illeti, többször is felbukkan. Kezdődött a Touch of Frosttal, aztán a Ragnarök előtti büntetése nem csak ott, hanem a Sandman négyben is felbukkant és most megint majd egy egész regény van szentelve annak, hogy micsoda bajkeverő volt ő. Nektek is szokott ilyen lenni? Hogy nekiálltok és azt veszitek észre, hogy hirtelen még a random kézbe kerülő kötet is ugyanarról a témáról szól? Egész érdekes amúgy, hogy annak idején, amikor a mítoszok voltak a kedvenc olvasmányaim és a görögök után rögtön a Germán-kelta regék és mondák voltak a favorit mindig úgy gondoltam, Loki csak amolyan csalafinta bajkeverő, vicces fiú és sose éreztem, hogy ennyire mindenkinek a bögyében lenne, s tényleg mindig csak és kizárólag magára gondol és soha senki másra nem figyel.
Maddy nagyon kedvelhető főhős és a köré gyűjtött istenek sem hazudtolják meg magukat, hozzák amit megszokhattunk tőlük (már akik ismerik, hogy kire mi a jellemző:). A világ felépítése is egész jól sikerült, bár a Rend és a Világvége leírása kicsit elnagyolt. A történet is korrekt iramban halad előre, van még nyomozós szál is, mert érdekes megoldás bomlik ki a sok érdek és ellenérdek szövevényes hálójából. Szóval nem feltűnő a sok oldal. A vége viszont nagyon gyorsan és értelmetlenül fejeződik be. Összességében nem volt ez egy rossz regény, de azért továbbra se leszek Harris rajongó. Mindenesetre nemrég Pupilla jelezte, hogy kész a folytatás a könyvhöz, kíváncsi leszek azért arra, milyen történet kerekedik ki belőle.
Eredeti cím: Runemarks Kiadó: Ulpius Fordító: Szűr-Szabó Katalin Megjelenés: 2008 (2007) Terjedelem: 656 p. ISBN: 9789632541969 |
|
Joanne Harris: Rúnajelek |
|
Könyvajánló |
|
Könyvajánló |
|
Őrült milliárdosok szektahóbortja A Szcientológiai egyházról... |
