Irodalom—Versek

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

William Wordsworth

 Versek

 Rövid történetek

Idézetgyűjtemény

 Könyvajánló

©Neo 2011 neo-1980-@hotmail.com

Szeretni Téged



Szemem még nem lát téged

De bőröm érzi, hogy jössz felém.

A levegőn áthatol perzselő lényed

Ellenállni nem lehet, nincs remény.

Szívem megdobban, feszülten vár,

Körülöttem minden felizzott már.

Csönd van, csak a levegő remeg,

Mindenhol halkan az érzelem lebeg.

Körülvesz engem egy óriás hatalom,

Mit legyőzni nem tudok már,

Csak azt érzem mindig akarom,

S szívemre bársonyos börtönöd vár.

Ezután én már leláncolva élek,

De a jövőtől egy kicsit sem félek,

Mert veled nincs egyedül a lélek,

És jó érzés nagyon szeretni téged.

Kaprinyák Attila

Az őszi szerelem



Hűvös szél jár felénk,

azt súgja fülembe téged szeretlek rég.

Ragyog a Nap, a Hold,

s régi emlékeket hoz.

Minden perc csak veled boldog,

hisz ha szemed ragyogását látom

szívem hevesebben dobog.

Karjaidban lelem csak megnyugvásom,

s mikor megcsókolsz a fellegekben járok.

Te vagy nekem a csillag az égen,

a fény a sötétségben.

Csak téged szeretlek örökké és hűségben!

Kovács Enikő

Fény…

 

Fény vagy, mely utat mutat

a sötét éjszakában.

Csillag vagy, mely beragyogja

az eget.

Madárka, vagy mely gyönyörű énekével

meg szelídíti a vadat.

Rózsa vagy, mely a nap sugarai

ölelve szeretgetnek.

Nő vagy, mely nekem teremtetett,

hogy óvjalak és szeresselek.

    Keskeny Zsolt      

 

 

 

 

 

Neked

Valamit mondanom kellene,

hogy pajzsom bús éneke

szemeid végtelen tengere

hallja

mit éjszaka álmodom

 

nem kell

hát nem mondom

mit éjszaka magányban álmodom

magányos szívemnek szelleme

szólít

míg holdudvarban táncot jár

 

ki végtelennek végére jár

 

éjére vár...

 

A lélek, ki rabod a gyönyörben

téved

mert hisz még az örömben

reménynek koronás koldusa

tartom kezem

és dacos büszke fejem

 

Csókodért, melyért lándzsát törnék

életedért életemmel vívnék

babérlevél, s mulandó glória

kincseim

mik nem voltak, s nem lesznek

 

temetetlen holtak tán szeretnek

 

és nem felednek...

 

Hallgasd e könnytől bús dallamot

máglyák tüzére írt szólamot

pattog a láng és égnek küldi

angyal

pogánytól szült énekem

 

Nem kíván senki örömöt énnekem

mert nincs ma, nincs tegnap

halott a jövő

álmaim méhében ring a bölcső

melyből

rám mosolyogsz, te születendő

gyermek

kinek nem lesz anyja

 

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

 

Mert így lesz jó, írták a jósok

nem futnak egybe szomorú sorsok

de hunyd be szemeid és érezd

hogyan

vergődik valahol egy szomorú szív

és hallgasd

a hold dala merre hív

 

kövesd

 

s ha találsz majd egy sírt

hol ember sem lélek nem jár

érted

érted halt meg, kis madár

 

Ne sirasd, mert mosolygott

szenvedett... szeretett... alkotott...

 

őrizd…

 

 

 Szakáll fia József

A "hol voltál" több, mint egy egyszerű kérdés. Aki ezt kérdezi, egyben azt is mondja: "hiányoztál", "veled szerettem volna lenni".

Paulo Coelho

Érzéseiket, tetteik súlyát és következményeit csak jó, határozott életű emberek látják tisztán, akik hisznek az életben, és egyetlen olyan lépést sem tesznek, amelyet holnap vagy holnapután megbánnának.

Hermann Hesse

 Megható történetek

MosolyCafé